Mindenek előtt szeretném megköszönni édesanyámnak, hogy vissza tudott emlékezni helyettem is a rég volt pontos dátumokra, és még felszínre hozott bennem pár, mára már elfeledett dolgot, ami eme kis történethez kapcsolódik. Továbbá le kell szögeznek, hogy a játékok a teljesség igénye nélkül kerülnek megemlítésre, mert már csak azokból is könyvet tudnék írni, amik mély nyomot hagytak bennem, pláne ha az összes játékot vennénk amivel eddig valaha az életemben játszottam.

    A gyökerek szinte hihetetlen régibe nyúlnak vissza. Első találkozásom a játékok világával, 4(!, igen NÉGY) éves koromban történt meg (1990-ben, 18 évvel ezelőtt), mikor nővérem kapott egy Commodore 64-es számítógépet. Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy azonnal a rabjává váltam. Szüleim elmesélték, hogy még nem tudtam rendesen összefüggően beszélni, de reggeltől estig, C64-el játszottam. Igaz, még magamnak nem bírtam elindítani a programokat, köszönhetően a C64 bájos felhasználó barát promptjának. Na jó, valljuk be nem 4 évesekre tervezték... Nem kellett sok időnek eltelnie - ekkor  még mindig nem tudtam se írni, se olvasni - nővérem leírta nekem egy lapra, hogy miket kell begépelni, hogy bizonyos játékok elinduljanak. Ennek segítségével már egyedül is képes voltam futtatni a programokat. Mindenképp megemlíteném, "A Kastély" c. magyar játékot, ami Alice haveromé volt, tőle kaptam kölcsön. Eredeti magyar szöveges kaland játék, emlékszem, hogy a vége baromi nehéz volt, mint akkoriban szinte minden. Érdekes dolog, hogy az összes indításkor kért egy kódot, ami a hozzá kapott kis füzet egy bizonyos szava volt, oldal, sor, szó felállásban. Ez a szó persze állandó, és minden egyes példányhoz értelemszerűen ugyanaz: "bereslegeny". Érdekes megoldások voltak akkoriban a warez ellen:). Emlékszem, hogy képes volt egy egy képernyő váltás előtt akár 5-6 perceket is tölteni, de ez szinte fel sem tűnt, mert teljesen megszokottnak számított. Amúgy Alice-al rengeteget játszottunk, főleg nála, mert ő egyel jobb gépet tartott, de erre majd a későbbiekben ki fogok térni. Szeretnék még megemlíteni pár játékot, amik  hatással voltak rám C64-es korszakomban. Ismét mondanám, hogy lehetetlen mindent felsorolni: Imádtam a Mission Impassible-t, a Pitstop II nevű autós játékkal, hónapokat játszottunk. Heteket zúztam mindenféle verekedős játékot. Sajnos rengeteg játékból csak az élmény maradt meg, a címükre sajnos nem tudok visszaemlékezni. Ne felejtsük el, hogy ekkor még csak 4-5 éves voltam. Boulder Dash nagyon mély emlékeket hagyott bennem. Szinte elmondani nem tudom mennyit játszottam vele egyedül, nővéremmel, de még anyánkkal is. Volt egy csővezeték szerelős játék, amihez nem tudom miért, de valamiért mégis nagyon szép érzések fűznek. Annyi mindent tudnék még mesélni erről a korszakomról, de valószínűleg másnak nem olyan izgalmas, mint nekem, úgyhogy inkább lépjünk tovább.

	A kastély
	Pitstop 2
	Impossible Mission
	Boulder Dash

        5 és fél éves voltam (1992-ben, még mindig óvodás(!)), mikor megkaptam életem első igazi konzolját egy hamisítvány NES-t (Nintendo Entertainment System), ez egy az egyben tudta azt, amit az eredeti NES, csak gondolom valahogy koppintották, mind a játékokat, mind magát a hardware-t. Sebaj, én azt hiszem szebb ajándékot nem is kaphattam volna, a mai napig él bennem a kép, hogy szinte eufólikus állapotban vagyok, mikor anyu megjött Pestről, és átadta a nekem a dobozát. Az még jobban felfokozott, hogy nem tudtuk egyből beszerelni, ezért szüleim még éjjel áthívták a TV szerelőt, (a Csömét, aki ráadásul be volt baszva úgy emberesen ) akinek egy scart csatlakozóval sikerült üzembe bírni a gépet. Hozzátartozik, hogy még ez a gép is beszerezhetetlen volt akkoriban. Szüleim pesti ismerőse, hozta külföldről, 16 évvel ezelőtt 35e forintért. Késöbbiekben igencsak elterjedt ez a kis masina a piacokon. Nem számított, én imádtam minden porcikáját! Hónapokat Márióztam a családdal együtt. Akkoriban még nagy cimborák voltunk a szomszéd sráccal, akivel szinte éjjel-nappal nálam játszottunk, Contrával, egy bizonyos tankos játékkal, a Battle Cityvel, ami jóval összetettebb volt az akkori játékoknál, nagyon bírtam. Az ehhez a géphez tartozó címeket is sorolhatnám a végtelenségig szinte majdnem mindegyikre tisztán emléxem, hihetetlen élményt okozott nekem ez az úgymond NES hamisítvány. Ki nem emlékezne a "kacsalövős" játékra, mikor nem találtuk el őket a, hülye kutya kiröhögött minket, ugye?

	Contra 2
	Battle City
	Duck Hunt
	Mario Bros 1

       Általános iskolás elsős voltam, 7 és fél éves, mikor életem legszebb karácsonya köszöntött rám. Ugyanis ekkor kaptam meg az első kézi konzolomat, egy eredeti GameBoy-t! Nagyon régóta vártam már rá, unokatestvéremnek volt már akkor pár hónapja. Minden vágyam ez volt és fél év várakozás után a kezemben tarthattam. Azt hiszem ha most lenne annyi pénzem amennyit szüleimtől kaptam elemre, akkor én most gazdag ember lennék. A későbbiekben több haveromnak is lett GameBoy-a és tudtuk cserélgetni egymás között a kazettákat. Ricsinek (unokatestvéremnek) volt a legtöbb, többek között a legjobb mário amivel valaha játszottam a Mario Land 2. Bodonyi Balázsnak volt Kirby-je ami eléggé ütött, meg Mortal Kombatja aminek akkoriban GameBoyon nagyon szépen ki volt dolgozva. Nem kell mondjam mindenhova vittem magammal még oda is ahova nem engedték... eldugtam, kicseleztem a szülőket, mindent megtettem annak érdekében, hogy féltett kincsem velem lehessen. Talán az volt benne a legjobb, hogy olyan játékok voltak rá, amik kellően nehezek voltak, igazán ki kellett tanulni őket, volt bennük kihívás. Aztán persze a technika fejlődésével szépen elmaradozott, de a mai napig boldogan gondolok vissza rá, és azóta is imádom a kézi konzolokat.

	Super Mario Land 2
	The Smurfs 2
	Super Mario Land 2
	Tetris

  Egy kis kitérő következik, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Ugyan nem az enyém volt, de a Ricsi, úgy kb 8 és fél, 9 éves koromban (1996) kapott egy Super Nintendot (SNES). Akkoriban az volt mindennek a csúcsa, a NO1. Hozzá egy felejthetetlen élményt nyújtó mário packkal, és a Star Fox játékkal, ami olyan grafikával tarolt, hogy mikor először betette, csak ültünk, és a gyönyörködéstől meg sem tudtunk szólalni... Kapásból mikor megkapta, majdnem 10 napra odaköltöztem hozzájuk, tankkal sem lehetett volna kiugrasztani a gép elöl/mellől, minden egyes lehetséges pillanatot kihasználtam a játszásra, amikor épp nem volt használat alatt a gép, de mivel ez szinte unikumnak számított, mindenki a csodájára járt. Akkoriban minden vágyam tárgyának egy ilyen gép számított, de sajnos soha nem kaptam. De nem is volt baj, mert egyfolytában ott lógtam a Ricsiéknél és amikor csak tudtam, látástól-vakulásig nyomtam a SNES-t. Nem voltak olyan könnyű idők akkor, mint manapság (most csak a videó játékokra, és a hozzá tartozó dolgokra gondolok), akinek volt is valamilyen konzolja, annak is csak egy karja volt hozzá és max 4-5 kazi. Nagyon nagy számnak számított, mikor a Kakatics Máté áthozta a Ricsiékhez a GamePadját és egész este Mortáloztunk. Rengetegen voltunk, mindenki aki csak élt és mozgott odacsődült. Belegondolva mennyivel másabb volt minden, mint most, ki látott utoljára, hogy valakinél emberek tömörülnek egy-egy már erősen bevezetett technológia előtt?

	Mortal Kombat 2
	StarFox
	Super Mario All Star

    Ezután egy olyan időszak következett, amikor minden pénzemet, (újra felhívnám a figyelmet, hogy itt még mindig csak 9 éves vagyok) a meglévő konzoljaimra, játékok vásárlására költöttem. Ekkor ismertem meg egy embert aki nagyon nagy hatással volt rám. Egy távoli unokatestvérem régi szerelme volt, Istvánnak hívták. Akkoriban ő, olyan 20-22 éves lehetett, nagyon otthon volt a játékok világában (nagy Amiga-s), és már ő akkor hobbiból asseblyben programozott grafikát.. no comment... Ő rengeteget mesélt nekem magáról a számítástechnikáról, (ez egy orfűi nyaralás alatt kezdődött) és szinte mindenről ami a játékokkal kapcsolatos. Ő magyarázta el nekem, hogy mi az a "mentés", ne tessék nevetni akkoriban még nem volt ilyen. (még a SNES korszakban sem, előtte meg ne is beszéljünk...)

    Ez az időszak egészen általános 3.-os koromig elhúzódott, amikor is nagy változás következett az életembe. Megkaptam életem első személyi számítógépét egy akkoriban viszonylag modernek számító 386-ost 2M rammal és 20MB(!)-os merevlemezzel. Na most, ez a 2M ram annyira szerencsétlen összeállítás lett, mert az akkori játékok, amik jobbnak számítottak 4MB RAM-ot követeltek meg. Elmájer Sanyival játszottunk nagyon sokat ilyentájt, többek között a Jack Jazz Rabbit 2 vel, meg még vagy másik 1000 játékkal. A fordulópont akkor jött mikor a Nemes Norbi kapott egy 486ost 8 RAM. Emléxem következő lehetséges estén, amikor már úgymond "fogadott" vendégeket, legalább 8-an ámultunk a sötét szobában, hogy mikre képes a modern technika. Beizzította az "Another World" c. gamét aminek az intrója közben senki szóhoz sem tudott jutni, egyszerűen mindenkinek elállt a szava a hihetetlen látványtól. Itt cseng a fülemben, hogy mindenkivel egyöntetűen egyetértettünk, hogy ez a játék mindenkori(!) technika csúcsa, ennél szebbet és jobbat egyszerűen nem lehet csinálni. Kb. 20x néztük meg az intrót még a játék kezdése előtt. Ezekben az években kapott a Bódog Tamás is egy 486-ost, amin könnyön futott a Warcraft 1 - az én 386-osom nem akarta vinni - annyira örültem még ennek is, hogy szó szerint az ágyon ugráltam örömömben:D

	Another World
	Wolfeinstein 3D
	Prince Of Persia

Következő lépcsőfokként megemlíteném, egyik általános iskolai osztály társamat, Fekete Gergőt, akinek a nagybátyja(?, sajnos pontosan nem tudom milyen rokonságban állnak) szóval ő a "FEFO" számítástechnikai bolt valami fejese. Na most, ő akkor kapott egy Pentium I 90Mhz-es configot, amikor a 486-os még elég modernek számított. Ez a konfig, a látvány világ új szintre emelt mindent. Emellett még volt neki egy Sega Megadrive- ja, kazettás, amit szintén premierre kapott. Nem is ecsetelném, hogy mi pénzbe kerülhetett ez akkor. Abban az időben szerettem bele a Sonic 2 -be többek között, amit a mai napig bármikor(!!!) szívesen előveszek, és végigtolom.(GameCube-on de ott még nem tartunk:) )

	Sonic 2
	Aladdin

    Na de térjünk vissza rám. A frankó 386-osom kezdett már igencsak elavulni, úgyhogy sikerült szüleimet rábeszélni egy komplett új gép vásárlására kemény pénzekért. Már általános 5.-es voltam, 11 éves mikor egy akkoriban csúcs kategóriás P200-as 32Mb RAM -as és 2,1G-os merevlemezzel, számítógépet kaptam az ősöktől. Ezt úgy képzeljük el, mint ma a legmodernebb PC-t, amiből csak pár darab van a környéken. Onnantól az volt az új etalon. Minden konzol hanyagolva volt attól a perctől kezdve. Első játékom ami CD-re volt pörkölve, tisztán emléxek, hogy a fantasztikus, és utánozhatatlan "Heart of Darkness" volt. Már mondanom sem kell, hogy annak a grafikája is a maga idején, a szó szoros értelmében lélegzetelállítónak számított! Az örök favoritot is ehhez a géphez kötődik. Még egy PC Gurus CD-n találtam meg a demoját. Akkoriban úgy gondoltam, hogy annyi mindenféle játék van már, hogy semmi kreatívet nem tudnak kitalálni a fejlesztők, és már normális címeket sem tudnak adni a játékoknak. Mindenféle hülye jeleket, meg kötőjeleket tesznek bele. Ez volt a Half-Life... khhm... hát igen... Ezen a nyáron volt még egy olyan program, amit rengeteg ideig nyomtam, először csak botok ellen. Ez a Half-Life egyik modja, mely a későbbiekben kinőtte magát, sokak nagy kedvence a Counter Strike. Amikor a Horváth Szabolcs átírta nekem, egész éjjel nem aludtam, egyhuzamban kb. 20 órát játszottam megállás nélkül, annyira tetszett. Ez folyamatosan végigkísérte úgymond az életemet, mert minden egyes halópartyn szinte csak ezt nyomtuk, és mikor megjelent a source, akkor is több évig nyomtam a neten, de úgy mint már mondta, ott még nem tartunk. Több PC-s játékra nem térnék ki, pedig ha 1000-rel nem játszottam akkor egyel sem, ez a történet viszont inkább a konzolokról szól.

	Heart of Darkness
	Counter Strike
	Half-Life

Innentől nem volt megállás, szinte évről évre lett fejlesztve a gépem kő kemény pénzekért. Hetedik osztályos voltam mikor egy P2 533MHz-es már egy frankó Savage4 es videokártyával lettem megajándékozva. Ez a konfig nagyon sokáig kihúzta. Csak PC-n játszottam mindaddig,  rá nem jöttem, hogy nekem kell egy Gamesboy Advance. Rövid időn belül meg is vettem, emléxem, hogy az összes pénzem ráment. Játékot már nem bírtam hozzá venni, így a régi Gameboyos játékaimmal játszottam rajta. Aztán szinte hihetetlen véletlen(?) folytán a Máger Dávid, egyik kóteros haverom, talált a suli folyosúján egy GamesBoy Advance kazettát. Én ezen a kazettán kívűl soha életemben nem láttam még másikat (élőben), mennyi esély van arra, hogy ő tényleg találta csak úgy a folyosón, rá egy hétre pont, mire vettem egy ilyen masinát? Sokkal valószínübb így visszagondolva, hogy fogta és benyelte valakitől, eladva nekem profitot termeljen.:D De ez így kifejezetten jó nekem, mert 3000 forintért egy iszonyat jo kis autós játékot kaptam, amit perfektre kijátszottam. Sajnos akkor még nemtudtam, hogy ez lesz életem első és utolső játéka ebbe a gépbe, mivel össz-vissz kb 3 hónapig volt meg, aztán Mecskei haverom sikeresen kinn felejtette a kóter ágyamon az üres szobában, nyitott ajtónál és valaki boldogan megtartotta magának, azóta sem tudjuk ki, valószínüleg már nem is fog soha kiderülni. (De azért szívesen szétverném a fejét annak aki ellopta, még így utólag is.) (Azon is gondolkodtunk, hogy talán az is lehetett, mikor a mecskei bebaszott a kóterbe, és bejött dumálni a szobába, az volt a késztetése, hogy miközben röhögtünk a műsorozásán, szépen egyesével mindent elkezdett kidobálni a 2.-ról az ablakon ami a keze ügyébe akadt... Ez is előfordúlhatott, ki tudja... Na de végülis mind1, mindenképp a Mecskei a hibás:D)

	Quake 3
	No comment

    Ugyanebben az évben nemsokkal a Gameboyos incidens után, kaptam egy nagyon brutál Pentium 2GHz es, 512MB RAM, GeForce4 Titanium kártyával, ami legalább 3 évig megvolt. Ez akkoriban szintén nagyon modernnek számított, így minden játék gond nélkül futott. Talán ez volt az a gép amivel a legtöbbet játszottam, és mikor ez megvolt, semmi más platformra nem is koncentráltam. Nagyon bánom, hogy ennyire cső látásom volt, akkor kellett volna beújítani egy PS2-őt vagy egy Xboxot, csak erre felénk, mindenkinek PC-je volt és még csak eszünkbe sem jutott, hogy más konzolra térjünk át ideiglenesen.

    No de, volt ami volt, most ugrunk egy nagyot az időben, mert mint mondtam minden játékokra szánt időmet lefoglalta a PC. Ekkoriban még javában járt nekem a PC Guru, előfizetve minden hónapban. Tisztán emléxek, hogy az első szám amit megvettem az a 98/4. havi kiadvány. Ekkor pedig már 2005-ot írunk, kijártam a középiskolát, leérettségiztem, főiskolára mentem. Akkoriban újabb fejlesztés ment végbe a PC-mben, 3GHz-es P4, 512 DDR2 es RAM-ok és egy igen bicó, Geforce 6600GT kártya. Mivel ekkor már javában albérletben laktam, és kissé körülményes volt a számítógépet ide oda hurcolni, úgy döntöttem alternatív megoldást választok. Már hónapok óta minden vágyam egy PSP (Playstation Portable), annyira vágytam rá, hogy éjjeleken át álmodtam róla, mindig abszurd helyzetekbe kerülve, mint, hogy fogom a kezemben a kis fekete ördögöt, és nincs benne ellem, majd felébredek, vagy mondjuk elindítom, de abban a pillanatba beleejtem az orfűi tóba, majd felébredek, vagy a szemem előtt hajlik ketté, mint valami olvadt vas, majd felébredek, stb...  ,majd felébredek. És ilyenkor mindig szörnyű érzés fogott el, hogy úr isten, nekem nincs PSP-m:) Nem is ecsetelem tovább, hogy akkoriban minden gondolatom körülötte forgott, mire 2005 nyarán végre szert tettem rá. Miután megoldottam rá az "okosítást" házilag, a PC szinte teljesen abbamaradt, a Counter Strike Source-on kívül. Egész heteket játszottam végig az albérletben teljesen kizárva a külvilágot. Kedvenc játékom a Daxter volt rá, mivel a gép vásárlása nagyban beleesett a fő méhhszezonba, estig meló, majd reggelig PSP, aztán estig meló, reggelig PSP, nem tudtam letenni, alvás helyett inkább játszottam...

	Daxter
	Daxter
	Wipeout Pure
	Killzone: Liberation
	Csajszi PSP-vel
	PSP tuning
	Gamespot-os szerkesztő csaj

       2005 telén rá kellett döbbennem, hogy az súlyos pénzekkel televert PC-m már sz*rt sem ér, és teljes felháborodás töltött el. Éppen egy PC Gurut nézegetve láttam egy Madden játékról képeket, hogy hogy is fog kinézni nextgen konzolokon. Ekkor döntöttem úgy, hogy "pécés" létemre, beadom a derekam és Szövet haverom álltal beszereztem egy okosított Xbox 360-at. Úgy érzem ez volt a legeslegjobb döntés amit tehettem, ha újra ott lennék, most sem döntenék másképp. Rádöbbentem, hogy a PC-s szarakodás után (crackelés, serial keresgetés, kompatibilitási hibák a különböző hardware miatt stb. ) mennyivel egyszerűbb, gondtalanabb konzolon a élet. Fogod a lemezt, beteszed a lejátszóba, és nem foglalkozol semmi hülyeséggel, csak játszol és élvezed! Annyira magával ragadott az érzés, hogy azóta sem játszottam semmit(!) számítógépen. Ebből kifolyólag a PSP teljesen hátrányba szorult és úgy döntöttem, hogy megválok tőle. Fel is tettem egy internetes oldalra, rengeteg ajánlatot kaptam, és végül egy soproni sráccal cseréltem el egy Xbox 360-ra +egy vezeték nélküli Joyra, egy az egyben, úgy hogy lehozta nekem Pécsre. Már ekkor jól jártam volna, az Xboxot is feltettem netre, másnap egy pesti fazon jöt le érte Vajszlóra, és az akkori árfolyamoknak megfelelően, majdnem egy új Xbox áráért vette meg. Szóval nagyon jól szálltam ki belőle. Az más kérdés, hogy nagyon sajnálom a PSP-t mert nagyon szerettem, de egyszerűen az Xbox 360 mellett nem volt rá energia.

	Halo 3
	Halo 3
	Halo 3
	Gears of War
	Gears of War
	Xbox 360 Tuning

Mivel az Xboxot otthon tároltam, de még mindig albérletben laktam - és már a PSP sem volt sajnos meg, úgy döntöttem, hogy valami régebbi (olcsóbb) konzolt szerzek be az albiba. GameCube mellett döntöttem. Hogy ez mennyire volt jó döntés, azt hol így gondolom hol úgy. Jó volt azért, mert 3 fergeteges játékhoz volt vele szerencsém (ha kicsit belegondolok, talán már ezekért érdemes volt beszerezni ), ezek név szerint a Resident Evil 4, Paper Mario és a The Legend of Zelda - Twilight Princess. Másrészről pedig ha kicsit átgondoltabban döntök, jobban megérte volna egy PS2 vagy akár egy Xbox Classic a szélesebb játék felhozatal miatt. Ráadásul, az olvasó feje sem valami túl jó már, így soxor ki-ki dobja a játékokat. Mára már nem sokat használom.

	Resident Evil 4
	Resident Evil 4
	The Legend of Zelda: Twilight Princess
	The Legend of Zelda: Twilight Princess
	The Legend of Zelda: Twilight Princess
	Gamer Girl

        2008 elején, mivel a GameCube kezdte beadni a kulcsot, úgy döntettem hogy ismét egy olcsón beszerezhető konzolt választok. Valami kreatívat szerettem volna ezért a Nintendo DS mellett döntöttem. Tudom hihetetlen, de ettől a kicsi gyenge Hardware-ű géptől kaptam meg, az utóbbi 3-4 év (vagy még talán ennél is nagyobb intervallumban is) legeslegjobb játék élményét, a The Legend of Zelda - Phantom Hourglass -ban megtestesűlve. Annyira kreatív, és annyira jól irányítható, fantasztikus történet, szerethető karakterek stb.. minden megvan benne ami egy kerek 10 pontos játékhoz kell. Felejthetetlen élmény, minden egyes percét élveztem! Sajnos rá kellett döbbennem, hogy ez volt az egyetlen úgymond nagyobb kaliberű játék (Enyhe túlzással). A DS játékok 90%-a szemétre való, a fennmaradó 10% igen jó, viszont abból is a legtöbb csak könnyed szórakozásra való. Csak semmi komolyság. Az elején tetszett, a későbbiekben viszont nagyon kezdett frusztrálóvá válni. A mai napig megvan a gép, már csak azért sem adom el, mert nem sokat kapnék érte, azért meg nem érdemes megválni tőle.

	The Legend of Zelda - Phantom Hourglass
	The Legend of Zelda - Phantom Hourglass
	Girl Gamer
	Girl Gamer

   Lassan a jelenbe érünk, az idei nyáron, (2008 nyara) nagyon-nagyon jó volt, mivel beszereztem minden gamer álmát, egy Samsung Full HD 94centis LCD TV-t. Nagyon brutális, imádom. Ha már lúd legyen kövér, mivel a számítógépem nem volt hajlandó lejátszani a HD felbontású filmeket, ezért vettem bele egy kis ramot (+2G) és egy új Dual Core 2 2Ghz-es processzort. Így már könnyedén rá tudom kötni a TV-re és tudok gyönyörködni a nagy felbontású filmekben. Itt a viszonylag erős gép, de játszani még mindig csak az Xbox 360-amon szeretek és azt hiszem ez a továbbiakban is így fog maradni.

Jelen

Mivel már három közeli a haveri körből, velem együtt már 3 embernek is van X360-a és többen is tervezik a beszerzését, valószínüleg soxor fogunk lanpartykat csinálni, mint tegnap épp:

  De ez még egyenlőre kevés. 3 Boxalm, 3 Tv-n játszani Haloba kötve jó, de kevés a 3 ember. Inkább úgy játszottunk, hogy egy TV-n négyen. Számít az a plusz 1 ember. Remélem hamarosan bővül a társoság. Ez egyben felhívás is: Ha korunkbeli, Pécs közelében, van X-Box 360-od  és jó arcnak érzed magad, akkor dobj nekem egy mailt.
  

Mit hozhat a jövő?

A hozzáértők úgy vélik, hogy a konzolok következő generáció váltása 2012-2018 közé tehető. Addig még van idő bőven (sajnos...). Viszont hatalmas bajjom, úgy érzem kezd minden játék egyre "arcadosabb" lenni és nem értem miért. Talán igazodik a mai emberek intelligencia szintjéhez, talán a mai rohanó világ váltja ki de egy biztos: Nagyobb számban vannak azok a casual játékosok (*casual: olyan játékos aki csak hébe hóba játszik) akiknek erre van igénye. Sebaj, ameddig lesznek olyan címek mint a Halo3, Forza 2, GTA4, The Darkness, Gears of War, hogy csak pár címet említsek addig nagy baj nem lesz, és reménykedünk, hogy a maréknyi megmaradt hardcore játékosokra is gondol majd valaki... Amit első feladataim között tartok számon az egy új HDMI-vel ellátott Xbox 360 beszerzése lesz, csak a most kijött új alaplapos gépek okosítása még elég költséges, úgyhogy egy darabig el leszek még a régivel, és nagyon reménykedem, hogy nem lesz 3 Ledes. Továbbá szeretnék beszerezni majd mindenképp egy PS3-mat is, mert bármennyire is szeretem az Xboxot tény, hogy jóval erősebb hardwareügyileg a Sony masinája, ami nagy valószínűséggel előbb vagy utóbb az ő malmukra hajtja a vizet. Talán software támogatásban nem fog tudni a doboz magasságába érni, de ez még a jövő zenéje...

Amit nagyon bánok

Az az, hogy a környékünkről hihetetlen módon eltűntek a kocsmákból az Arcade gépek. Gyermekkoromban rengeteg, te rengeted időt töltöttem el ezek társaságában. Hiszem, hogy még a mai szemmel is nézve, a platform játékok több, mint szórakoztatóak lennének. De ez helyett semmi. Egy-két helyen lelhető fel pár darab, ami általában kimerül, valami gagyi autós játékban. Rettentően sajnálom. Nemrég olvastam egy hírt, miszerint lesz az Xbox 360-nak játék termi változat. Nagyon jó ötletnek találom visszahozni ezt az irányvonalat. Viszont erősen kétlem, hogy Pécsre, vagy a környékére lekerülne bármi ebből. Mint mondtam, hatalmas kár érte.

Mit várok a következő generációtól?

Sokkal, de sokkal nagyon kreativitást. A Wii már jó úton halad, de ennyi pénzért egy ilyen öreg hardware-t megvenni... hát nem tudom... azt már nem is említve, hogy hardcore cucc szinte nincs is rá, csak bohóc kapálódzás. Mindenesetre szívesen látnék valami hasonló megközelítésben Pro Gamereknek szánt, összetett, nehéz játékokat. Azt szeretném, hogyha végre olyan játékot csinálna valaki, amit annyira tudnék élvezni, mint azokat a játékokat anno, amiket ebben a cikkben megemlítettem. Azt akarom, hogy a játék betöltése után dobbanjon meg a szívem, ne tudjak szóhoz se jutni, pontosan ugyanúgy, mint gyermekkoromban. Őszinte álmatlan éjszakákat akarok! Szeretném azt hinni, hogy valahol valaki még vissza tudja állítani a mai elkorcsult játék ízlést, és félre tudja tenni legalább egy kicsit a pénzsóvár gondolatait, nem ad ki nekünk félkész, halál bugos játékokat. Ébresztő fejlesztők! Nem haltat még ki teljesen a régi játékosok!